Harmadik rész

Sziasztok. Először is bocsánat a késésért, és azért hogy csak ilyen sokára hoztam a következő részt. Jó olvasást. Kommenteljetek, iratkozzatok fel.

Abby


Zoey szemszöge

A kocsi megállt. Mikor kiszálltunk csak az utca lámpái égtek,és a nagy épület előtti hatalmas fényszórók világították meg a parkolót. A csomagjainkat kipakoltuk. Jött egy fiatal férfi aki egy rakodó kocsit hozott magával. Miután beértünk felpakoltuk a cuccainkat a futószalagra és átmentünk a kapunk. Ezután oda adtuk a jegyeinket és az ajtó felé irányítottak minket. Felértünk és elfoglaltuk a helyünket. Szerencsére még időben eszembe jutott, így Lettával elintéztem az "ülőhely" vitát, egy egyszerű "stipstop"-pal le csaptam az ablak melletti helyre. Ezután bejelentették hogy csatoljuk be az öveinket és blablabla... Kellemes utazást kívánunk!
- Uhh végre felszálltunk, remélem nem leszek rosszul, bár kitudja még sosem repültem. - mondta inkább magának mint nekem.
- Ezt is valahol el kell kezdeni. - próbáltam elviccelni a dolgot és kicsit elterelni a figyelmét nehogy rosszul legyen.
- Igazad van.
Már egy jó ideje bemondták hogy lehet mászkálni mert elértük a repülési magasságot de mi csak ültünk, vagyis én zenét hallgattam de Letta barátnőm mit csinált azt nem tudom.
- Te mit csinálsz? - fordultam felé miközben kivettem a fülemből a fülhallgatómat.
- Gondolkozok. - válaszolta.
- Min? - csodálkoztam.
- Hát hogy ha oda érünk akkor mit fogok mondani, vagyis ha találkozok VELE. - csupa nagybetűvel. Itt már nem volt nehéz kitalálni hogy az ő hőn áhított Logan-éről van szó.
- Jajj. Ugyan mit mondanál neki? Valószínű hogy először csak bemutatkozunk nekik, utána majd meglátjuk mi lesz. Egyre megkérlek, akármit csinálsz előtte szólj. Megígéred?
- Persze. - tette a szívére a kezet a másikat pedig könyökénél felemelte.
- De most komolyan mit mondjak majd, ha kérdez valamit? - kérdezte segítségkérően.
- Figyelj csakis az igazat mond, ne találj ki történeteket főleg ne úgy, hogy nekem nem szóltál mert könnyen meglehet hogy lebuksz. Ha valami dolgot rossznak vagy furának tartasz azt inkább ne mond el. Amúgy miért agyalsz ennyit ezen?
- Hát tudod hogy őt szeretem legjobban a bandából, és azt is tudod hogy bármit megtennék csak hogy találkozhassak vele és beszélgessünk.
- Úgy látszik ez össze fog jönni. - mosolyogtam rá.
- Tudom épp ezért félek ennyire mert nem számítottam erre vagyis nem ilyen hamar, és most hogy ilyen közel van a találkozás mivel reggel érkezünk oda, már nem tudok semmit. - válaszolta tehetetlenül.
Egy idáig csak néztem kétségbeesett és összezavarodott barátnőmet majd kitaláltam egy jó ötletet.
- Figyelj van egy jó ötletem. ugye itt a füzeted? - kérdeztem.
- Ne kérdezz hülyeséget.- válaszolta.
- Nagyszerű akkor ezt igennek veszem.- kacsintottam rá. - Szóval írd le hogy mit mondanál Logan-nek ha találkoznátok.
Még ki sem mondtam már nyújtotta a füzetet.
- Ilyen gyors vagy? - csodálkoztam,.
- Áhh dehogy csak amióta megtudtam hogy van esélyem találkozni vele azóta írogatom és azt hiszem hogy kész lettem vele, jól átgondoltam ha kérdezne valamit és nem tudnék válaszolni a sokktól, csak add oda neki ezt a füzetet. Kérlek. Vagy mesélj te rólam de csak is szépet és jót. - Letta arcán már nem volt kétségbeesés hiszen tudta rám számíthat vagy a füzetre. Azt hiszem sikerült lenyugtatnom.
- Rendben. Megígérem.- válaszoltam. - És őő.. izéé.. de azért elolvashatom? - kérdeztem tőle majd egy kiskutya pofit vágtam.
- Persze de el ne mond neki hogy te elolvastad. - nevetett.
- Nem mondom. - majd felém nyújtotta a füzetet. Az új szerzeményemmel el voltam foglalva egy ideig.
- Azta ez tök jó. - adtam vissza neki a füzetjét.
- Köszi. - mosolygott.
Ezután valószínűleg elaludtam mert arra keltem fel hogy a hangosbemondóban azt hallom: Köszöntjük kedves utasainkat Los Angelesben.
- Hééj. Hahóó. - Keltegettem Lettát ugyanis hozzám hasonlóan ő is bealudt. - Megérkeztünk.! - kiáltottam.
- Ijj komolyan? - kérdezte.
- Ahham. Keressük meg anyát, szálljunk le, keressük meg a csomagjainkat, és irány a Palm Woods.
- Iggeeeeeeen. - kiáltott Letta hosszan elnyújtva az "e"-t


Letta szemszöge

Mikor leszálltunk a repülőről azt hittem hogy egy örökké valóságig fog tartani a ki út, olyan lassan haladt a sor és olyan sokan voltak.
- El sem hiszem, végre kiértünk. - kiáltottam Zoeynak.
- Hát azt én sem.- válaszolta.
- Na gyerekek befelé a kocsiba, a sofőr már ideges. - szólt anya.
- Rendben, megyünk. - mondta Zoey, majd a karomnál fogva húzni kezdett.
Egész úton a nagy belépőmet terveztem. "Belépek, ő ott ül az egyik fotelban. Észrevesz, elindul felém majd finoman magához húz és megcsókol." Az álmodozásomat Zoey zavarta meg azt mondta hogy megérkeztünk csak én nem figyeltem oda ezért meglökött.
- Mivaan? - kérdeztem.
- Megérkeztünk.! - válaszolta.
Nem az nem lehet. Ilyen hamar. Még nem készültem fel igazán kanyaroghattunk volna még pár órát. Végül Zoey anyukája szolt rám hogy száljak ki a kocsiból mert a csomagok nem fognak maguktól a szobába repülni. Ohh.. Nagyszerű, szóval ha meglát úgy fogok kinézni mint egy málhás ló.
- Mi a baj? - kérdezte Zoey ijedten amikor rám nézett.
- Semmi csak nem akarom hogy így meglásson.- mondtam.
- Hogy ÍGY? - nézett értetlenül.
- Hát így felpakolva meg utazós ruhába. - szomorkodtam.
- Először is. Ez a te hibád hogy ennyi cuccot hoztál. Másodszor mi bajod van az "egyen pólónkkal" ? Harmadszor pedig az sem biztos hogy ott lesznek és hogy találkozunk velük.- fejezte be mondanivalóját.
- Először is. Köszi. Másodszor. Semmi csak azért elég furán nézhetünk ki. Harmadszor. Amilyen szerencsénk van tuti hogy össze futunk velük.- válaszoltam meg a kérdéseit.
- Te tudod. - intézte le a dolgot.
Átmentünk a kapun majd anya elrendezte a szobát. Én egy eltévedt pillantást vettettem a medencére. És abban a pillanatban megláttam őket mind a négy tagját az imádott bandámnak. Nem tudtam másra nézni csak rájuk. Messziről úgy tűnt valamin nagyon elszórakoznak. Jaj csak észre ne vegyenek. Vagy ezzel már elkéstem?..


James szemszöge

Már nem is tudom min nevettünk annyira, amikor teljesen véletlenül a kétszárnyú ajtó felé néztem. És akkor megláttam "Álmaim nőjét" Teljesen oda voltam érte, és mivel én láttam meg legelőször enyém az elsőbbség. Örültem magamban.
- Hé skacok most láttam meg álmaim nőjét a kapunál és vele egy másik szőkét is, nem köszönünk nekik oda? - kérdeztem.
- Ne már, megint te láttad meg először a "jócsajokat" ez nem ér. - mérgelődött Carlos.
- Na akkor most megyünk vagy nem? - kérdezte Logan miközben felállt.
- Indulás. - intett Kendal.
Elindultunk tudtam hogy ha azt akarom hogy Carlos és Logan ne csapják le a kezemről, már a belépőmnek ütősnek kell lennie.
- Sziasztok csajok. - karoltam át őket hátulról majd rákacsintottam a vörösre.
- Vedd le rólam a kezed.- mondta a "nőm"
- Uhh, valaki igen rossz kedvében van. - mondtam neki majd rámosolyogtam.
- Ha jót akarsz magadnak inkább vedd le róla a kezed. - mondta a szőke.
- Hát jó legyen. - léptem hátra és most már szemben voltak velünk a csajok.
- Én James vagyok. Ők itt pedig... - mondtam majd félbeszakítottak.
- Logan, Kendal, és Carlos. Igen igen tudjuk. - monda unottan a kis szöszi.
- Héj. Mivan?? Ti ismertek minket és még egy rajongói üdvözlést sem kapunk. Ez szép. - mondtam sértődötten.
- Ahj, ne már. Mert van egyáltalán olyan valaki itt aki ujjongva sikítozva rohanna felétek. Hahó ti csak egy vagytok a sok közül itt pedig mindenki híres szeretne lenni.
- Hmm.. igazad van. - szólalt meg Logan.
- Szóval a mi nevünket már tudjátok, de a ti nevetek mi is? - kérdezte Kendal.
- Ohh, bocsánat. Az én nevem Zoey. - mutatott magára a szöszi.
- Az én nevem pedig Letta. - mondta a vörös barátnőm.
- Nagyon szép nevetek van. - mondta Logan.
- Köszönjük.- mondtuk kórusban.


Zoey szemszöge

- Fiúk nagyon örültem, vagyis örültünk a találkozásnak, de most sajnos mennünk kell. - mondtam mert Letta kicsit lefagyott.
- Értettük. Hát örültünk a találkozásnak. Remélem hogy majd még össze futunk.- búcsúzott Kendal.
- Sziasztok. - köszöntem kettőnk helyet.
Hát ez elég könnyen ment.
- Na milyen volt? - kérdeztem Lettát.
- Elképesztő. - mondta. - Bár kicsit máshogy képzeltem de így is jó volt. - fejezte be, és az arcán ott volt a letörölhetetlen vigyor.
- Amúgy eléggé rád mászott James. Nem vetted észre? - kérdeztem tőle.
- De igen. Jaj nekem Logan kell. Mi lesz ebből? Ugye majd segítesz? - kérdezte félve
- Nyugodj meg. Persze hogy segítek.- nyugtattam.
- Köszi. - ugrott a nyakamba.
- Igazán nincs mit. - mosolyogtam rá mikor már elengedett. - Gyere menjünk és pakoljuk ki a legfontosabb cuccainkat hogy kicsit otthonosabbá tegyük a helyet. És persze anya is vár már minket. Meg most hogy eszembe jutott anya kezdek éhes lenni. - nevettem el magam.
- Én is éhes vagyok már. - mondta majd a hasára tette a kezét.
- Akkor menjünk. - mondtam.

Második rész

                                                              Zoey szemszöge


A mostani házunk nagy és tágas, semmi kedvem beköltözni egy pici kis lyukba és mindenféle személyekkel együtt élni. Most nyugis minden, ebben az utcában nagy családi házak vannak több ezer dolláros lakókkal. Ezt meg lehet szokni, egy idő után te is úgy beszélsz, viszonyulsz hozzájuk ahogy ők hozzád...  Na mindegy azért remélem jó lesz, és találkozok pár kedves személlyel is. Most már inkább pakolok. - fejezte be Zoey a múltban és a jövőben való gondolkodását.
-Kész vagyok a pakolással vagyis azt hiszem, talán, na jó nem. - mondtam magamba.
Mikor a végén átnéztem a füzetet hogy még mi kell, már csak olyan dolgok maradtak meg amiket holnap kell bepakolnom, hisz addig még szükségem van rá.
Miután végeztem mindennel rájöttem, éhes vagyok, ezert lementem enni. A hűtőből kivettem a tejet és csináltam kakaót, a szekrényen pedig találtam kalácsot. 7-8 óra körül vissza mentem a szobámba, addig beszéltem anyával hogy még mire lenne szükségem és hogy ő hogyan áll a bepakolással. Ezután felhívtam Lettát. Megkérdeztem mennyire van kész. Nagy örömmel tudata velem hogy már majdnem kész és holnap átjön mert még el kell intéznie valamit és van egy "meglepije" számomra. Aztán elmentem fürdeni majd befeküdtem az ágyba és aludtam.


Mikor tegnap felhívtam Lettát és ő azt mondta hogy átjön holnap azt gondoltam majd én nyitok neki ajtót de ehelyett ... Reggel arra keltem hogy Letta őrültek módjára rontott be a szobámba.
- Mi van? - kérdeztem tőle álmosan.
- Kelj fel. Még egy csomó dolgot el kell intéznünk és a meglepi is vár rád. - mondta izgatottam.
- Hány óra van? - kérdeztem.
- Fél 11 - jelentette ki halál nyugodtan.
- Akkor máris elkéstünk? - kérdeztem félve.
- Neem dehogy ezt bármikor megkaphatod. - felelte.
- Jó, azért lassan elkezdek készülődni.
- Rendben. - mondta. - Te már felfogtad hogy ma este repülünk? - folytatta. - Mert számomra még most is hihetetlen! - fejezte be.
- Hát én már kicsit bele is éltem magam, talán túlságosan is. Sokat várok ettől a helytől, aztán lehet ugyan olyan átlagos lesz mint a többi. De hát kitudja, majd meglátjuk. - huppantam vörös hajú barátnőm mellé az ágyra.
- Mit kell még csinálnod? - kérdezte Letta.
- Már nagyon semmit, akár indulhatunk is. - jelentettem ki.
- Oké akkor menjünk.
Lementünk felvettem a kis cipőm és már indulhattunk is.
- Úúh, olyan jó helyre viszlek. - mondta. - Már maga a hely olyan jó lesz hogy nem is fog érdekelni az ajándék.
- Nem hiszem hogy ez előfordulna, de ha mégis, attól még nyugodtan oda adhatod az ajándékot. Tényleg ezt miért is kapom? - kérdeztem.
- Hát csak úgy. Hogy emlékezz erre a helyre és a sok szép emlékre. - válaszolta, de hangjában ott volt a szomorúság. - Neked nem fog hiányozni ez a hely? - kérdezte kíváncsian de picit félve.
- Dehogynem, és elsőre biztos szokatlan lesz meg furcsa, de majd csak megszokjuk. Meg amúgy is kell a változás. Persze nem fogom elfelejteni az itt töltött perceket sem. - mondtam elcsukló hangon. - De ezen az utolsó itt töltött napunkon nem engedem meg hogy szomorúak legyünk! - jelentettem ki.
- Rendben. - értett egyet. - Na itt is vagyunk. Állt meg hirtelen és magával húzott.
- Jézus! Mi ez a hely?? - kérdeztem ledöbbenve. - Te ide tényleg be akarsz menni?
Azt talán elfelejtettem említeni, hogy drágalátos barátnőm vidámnak tűnhet és lágy hangja  elvarázsol néhány ficsúrt, de emellett imádja fekete cuccokat a zörgős-csillogós-karkötőket.
A látvány annyira nem volt meglepő számomra, hisz sok furcsa dolgot éltem már vele át. Igazából az döbbentett le hogy ilyen létezik...
Mikor megálltunk egy vendéglőnek kinéző kis helység bejárata előtt, rögtön a színe tűnt fel, az a nagy feketeség néhány, vörös, méretében egységes motívumokkal az ajtó körül és az egész épületen. Bementünk. Nem is volt olyan nagy mint amilyennek kívülről kinézett. A belseje sem okozott meglepetést, fekete asztalok fekete székekkel. Az egész helységben félhomály uralkodott. A falakon körbe szemmagasságban és a plafon szélein ugyan az a motívum visszaköszönt mint kint. Ránéztem. Láttam rajta hogy otthon érzi magát, mintha egy olyan helyen lenne amit neki építettek.
- Gyere ott van hátul az asztalunk.
- Mi? Neked itt saját asztalod van?
- Dehogy. - mondta. - Úgy értem amit lefoglaltattam magunknak. - fejezte be.
- Ja, már meg ijedtem. Azt hittem neked adtam egy asztalt mert annyit jársz ide. - mondtam.
- Hát ami azt illeti olyan törzsvendég féleség vagyok. Vagy mi.- közölte szomorúan.
- És én miért nem tudok erről? Azt hittem most bukkantál erre a helyre. - kérdeztem.
- Amikor nem érsz rá mindig ide jövök. Itt olyan nyugis. Valahogy otthon érzem magam. Kevés az ember és akik meg vannak azok meg ismernek.
- Aha értem, mondani is akartam hogy ez olyan TE világod. - értettem vele egyet.
- Na mindegy, nem ezért jöttünk ide.
- Tényleg. - örültem meg. - Szóval? - kérdeztem.
- Jó. Oda adom, de nem nagy dolog szóval ne légy csalódott.
- Dehogy leszek az.
- Akkor tessék. - vette elő az ajándékot.
- Te jó isten! Mi ez? - kérdeztem amikor megláttam a nagy, kissé hajlékony csomagot.
- Az ajándékod. Bontsd ki. - nézett rám csillogó szemekkel.
És akkor elkezdtem letépni róla a csomagolást. Egy fehér póló volt sima egyszerű nem tudom mi jó ebben. Aztán megfordítottam és megláttam a képet amit még első osztálykiránduláson csináltunk az Eiffel-toronnyal a háttérben még 9.-be. Elállt a szavam. És akkor bevillant az összes emlék ami azon a napon volt. Emlékszem itt kaptunk egy kis szabadidőt, és mi rögtön megtámadtunk egy jégkását áruló kicsi bódét. Azt mondtuk szivárvány színűt kérünk de csak zöld, piros, és sárga volt. Mindkettőnknek más színsorrendben voltak az ízek és ennél a képnél valahol a kezemben fogtam mindkettőt, hisz Letta átkarolt engem, és egy fura grimasz vágott én meg kacsintok és kinyújtom a nyelvem. Jó kép lett. Nagyon is.
- Úristen. Köszönöm. - hálálkodtam.
- Ugyan nincs mit. - pirult el zavarában. - És tudom mi a legjobb? - folytatta. - Hogy nekem is van. - vett elő táskájából egy ugyanilyen felsőt.
- Úhh ez nagyon király. - örültem meg.
- Mi lenne ha ma, vagyis holnap hajnalban ebben a felsőben utaznánk? - kérdeztem.
- Íjj az remek lenne. - örült meg a kérdésemnek.
Ezután még egy órát ott maradtunk és beszélgettünk, majd elindultunk Lettáékhoz. Mikor oda értünk bementünk a csomagokért ami még ott maradt.
- Te 3 bőröndöt meg 2 nagy táskát már így is hoztál. Ezekben mi van? - kérdeztem kíváncsian.
- Hát a többi, semmit sem hagyhatok  itthon. Amúgy is a három bőröndből 1-ben csak cipő és táska van. - közölte mintha ez annyira természetes lenne. Csak tudnám minek neki ennyi cipő és táska. Azt hiszi hogy ott nincsenek üzletek? Jó hogy nem az egész házat hozza.
- Nekem mindegy. Amúgy mi is az a többi? - kérdeztem kíváncsian amikor a 3. kis táskát aggatta rám.
- A kacatjaim. Tudood nyaklánc, fülbevaló, gyűrű, karkötő, napszemcsi, könyvek... - mondta a végtelennek tűnő felsorolást. Kár volt megkérdeznem...
-És még így is én viszem a többet. - jelentette ki felháborodva.
- Már nem azért de ott ki fog neked segíteni ennyi csomagot cipelni?
- Majd te - mutatott rám.
- Elfelejtettél valamit. - emlékeztettem. - Nekem is vannak csomagjaim. - mondtam.
- Upsz tényleg. - vigyorgott.
- De amúgy is, tényleg szükséges ennyi minden? - kérdeztem.
- Aha.
- Jó elég nem vitatkozom. Elmegyünk hozzánk és fele csomagot ott hagyod. És pont! - jelentettem ki felháborodva.
Két utcával lejjebb lakunk de a kis barátnőm extra méretű, semmire való cuccaitól ami ráadásul dög nehéz volt - szerintem téglákat pakolt bele - már lépni is alig bírtam.
- Ahh végre itt vagyunk. - sóhajtott.
- Örülhetsz is. Még egy lépést tennem kellett volna ezekkel - mutattam a csomagokra. - és esküszöm nem látod őket többet. - mondtam majd bementünk.
- Szia anya, megjöttünk. - köszöntem.
- Csókolom.
- Sziasztok. - köszönt vissza anya - nem vagytok éhesek, most lett kész az ebéd.?
- De én igen. - kiáltott Letta.
- Én is. - szóltam.
- Akkor pakoljatok le a nappaliban és gyertek. - mondta.
Letta ledobta magáról az összes cuccot és futott az ebédlőbe de azért útközben egy kézmosásra még volt ideje. Én is mentem utána, bár annyira nem voltam éhes de azért ettem. Ebéd közben anyának megmutattuk a pólót, és meséltem neki az új helyről. Megkérdezte hogy mit kell még csinálnunk és elmondta hogy pontosan hányra jön értünk a taxi. Mondta még azt is, - bár tudja nagyon jól hogy már összepakoltunk de maradjunk meg a max. 2 bőröndnél és 2-3 táskánál, most csak azt vigyük ami a legfontosabb a a későbbiekben még vissza fogunk jönni pár cuccért. Letta rám nézett én pedig biccentettem egyet hogy legyen nyugodt, meg fogjuk oldani a cuccai szállítását.
- Jó akkor mi most felmegyünk és visszük a cuccokat is. - szóltam anyának.
- Rendben menjetek. - válaszolta.
Kétszer fordultunk mire a sok cuccot kényelmesen fel tudtuk vinni. Mikor beléptünk a szobába rögtön Letta felé fordultam.
- Figyelj a taxí 2-re van itt értünk, most fél 3 felé jár az idő, azaz 11 és fél óránk van összerendezni az összes olyan cuccot amit viszünk és amit nem. - mutattam az összes táskára amitől mozdulni sem lehetett.
- Okéé, értettem. - tette fel a kezét megadóan.
Elkezdtünk pakolni, először Letta dolgaival kezdtük hisz mind ketten tudtuk nem lesz egyszerű...

                                                                Letta szemszöge

3 bőröndöt és 7 kis táskát számoltunk össze Zoey-val.
- Kezdjük azzal hogy kipakolunk mindenből és csak azt tesszük vissza amit nagyon ismétlem nagyon-nagyon vinni szeretnél! Oké? - kérdezte.
- Persze, rendben. -értettem vele egyet.
- Na akkor kezd el kipakolni a táskát-cipős bőröndöt és addig az ágyon csinálok helyet a ruháknak. - Szólt.
Ezután betett valami pörgős zenét és elkezdtünk pakolni.
2 ruhás bőröndből csináltunk egyet és még a táskás-cipős bőrönd elejébe raktunk párat. 8 pár cipőből itthon hagyok 3-at, kb. 10 táskából pedig csak 6-ot viszek így lett összesen 2 nagy bőröndöm és egy nagyobb táskám. Büszke voltam magamra, jó inkább Zoey-ra. Neki nem kellett túl sok mindent átpakolnia igazából nála maradt hely így egy két cuccomat ő hozza. - hihi - Mikor ezzel kész lettünk 7 óra körül lehetett. Levittük a csomagokat, majd vissza mentünk egy tál pop-corn és egy-egy üveg kólával a szóbaba. Az ágyon kényelmesen elhelyezkedtünk majd megnéztünk egy filmet. 10 óra lehetett amikor beállítottam az ébresztőt hajnali 1 órára mert már úgy éreztem nem bírom tovább.
Arra keltünk hogy csörög a telefonom. Fél 2 felé bejött Zoey anyukája és mondta hogy még rá érünk úgy hogy nem kell annyira sietnünk. 15 perc alatt össze szedtük magukat és lementünk. Olyan  furcsa volt hogy mi indulunk és ott kint teljes volt a sötétség. Ezután még ettünk egy pár falatot és beszélgettünk. Gyorsan felhívtam anyut, hogy tudja minden rendben, és lassan indulunk. Jó utat kívánt, és mondta hogy mindenképpen hívjam ha oda értünk. elköszöntem tőle, majd pár perc múlva meghallottuk hogy kettőt dudált a taxi. gyorsan bepakoltunk és már indultunk is a reptérre.

                                                                  Zoey szemszöge


Miután beültünk az autóba egy halk "viszlát" félét mondtam de úgy is jövünk még ide vissza. Mikor elindult a taxi Lettával összenéztünk majd felkiáltottunk.
- Indulááás. - hosszan elnyújtva az "á"-t

                         
                     Bevezető

1. 

Zoey-ék elköltöznek, mert az anyját áthelyezték egy Los Angeles-i szerkesztőségbe. Az anyja főnöke fel ajánlotta, hogy a lányok is kiköltözhetnek, mivel tudta hogy egy művészeti iskolába járnak, ezért azt mondta hogy költözzenek be a Palm Woods-ba a leendő hírességek otthonába. A régi életük más volt, olyan nyugis. Jó persze régen is voltak kalandjaik, néhány zűrjük, és pár fellépésük/szereplésük. De ez most más lesz, érezhetően más.