Sziasztok. Először is bocsánat a késésért, és azért hogy csak ilyen sokára hoztam a következő részt. Jó olvasást. Kommenteljetek, iratkozzatok fel.
Abby
Zoey szemszöge
A kocsi megállt. Mikor kiszálltunk csak az utca lámpái égtek,és a nagy épület előtti hatalmas fényszórók világították meg a parkolót. A csomagjainkat kipakoltuk. Jött egy fiatal férfi aki egy rakodó kocsit hozott magával. Miután beértünk felpakoltuk a cuccainkat a futószalagra és átmentünk a kapunk. Ezután oda adtuk a jegyeinket és az ajtó felé irányítottak minket. Felértünk és elfoglaltuk a helyünket. Szerencsére még időben eszembe jutott, így Lettával elintéztem az "ülőhely" vitát, egy egyszerű "stipstop"-pal le csaptam az ablak melletti helyre. Ezután bejelentették hogy csatoljuk be az öveinket és blablabla... Kellemes utazást kívánunk!
- Uhh végre felszálltunk, remélem nem leszek rosszul, bár kitudja még sosem repültem. - mondta inkább magának mint nekem.
- Ezt is valahol el kell kezdeni. - próbáltam elviccelni a dolgot és kicsit elterelni a figyelmét nehogy rosszul legyen.
- Igazad van.
Már egy jó ideje bemondták hogy lehet mászkálni mert elértük a repülési magasságot de mi csak ültünk, vagyis én zenét hallgattam de Letta barátnőm mit csinált azt nem tudom.
- Te mit csinálsz? - fordultam felé miközben kivettem a fülemből a fülhallgatómat.
- Gondolkozok. - válaszolta.
- Min? - csodálkoztam.
- Hát hogy ha oda érünk akkor mit fogok mondani, vagyis ha találkozok VELE. - csupa nagybetűvel. Itt már nem volt nehéz kitalálni hogy az ő hőn áhított Logan-éről van szó.
- Jajj. Ugyan mit mondanál neki? Valószínű hogy először csak bemutatkozunk nekik, utána majd meglátjuk mi lesz. Egyre megkérlek, akármit csinálsz előtte szólj. Megígéred?
- Persze. - tette a szívére a kezet a másikat pedig könyökénél felemelte.
- De most komolyan mit mondjak majd, ha kérdez valamit? - kérdezte segítségkérően.
- Figyelj csakis az igazat mond, ne találj ki történeteket főleg ne úgy, hogy nekem nem szóltál mert könnyen meglehet hogy lebuksz. Ha valami dolgot rossznak vagy furának tartasz azt inkább ne mond el. Amúgy miért agyalsz ennyit ezen?
- Hát tudod hogy őt szeretem legjobban a bandából, és azt is tudod hogy bármit megtennék csak hogy találkozhassak vele és beszélgessünk.
- Úgy látszik ez össze fog jönni. - mosolyogtam rá.
- Tudom épp ezért félek ennyire mert nem számítottam erre vagyis nem ilyen hamar, és most hogy ilyen közel van a találkozás mivel reggel érkezünk oda, már nem tudok semmit. - válaszolta tehetetlenül.
Egy idáig csak néztem kétségbeesett és összezavarodott barátnőmet majd kitaláltam egy jó ötletet.
- Figyelj van egy jó ötletem. ugye itt a füzeted? - kérdeztem.
- Ne kérdezz hülyeséget.- válaszolta.
- Nagyszerű akkor ezt igennek veszem.- kacsintottam rá. - Szóval írd le hogy mit mondanál Logan-nek ha találkoznátok.
Még ki sem mondtam már nyújtotta a füzetet.
- Ilyen gyors vagy? - csodálkoztam,.
- Áhh dehogy csak amióta megtudtam hogy van esélyem találkozni vele azóta írogatom és azt hiszem hogy kész lettem vele, jól átgondoltam ha kérdezne valamit és nem tudnék válaszolni a sokktól, csak add oda neki ezt a füzetet. Kérlek. Vagy mesélj te rólam de csak is szépet és jót. - Letta arcán már nem volt kétségbeesés hiszen tudta rám számíthat vagy a füzetre. Azt hiszem sikerült lenyugtatnom.
- Rendben. Megígérem.- válaszoltam. - És őő.. izéé.. de azért elolvashatom? - kérdeztem tőle majd egy kiskutya pofit vágtam.
- Persze de el ne mond neki hogy te elolvastad. - nevetett.
- Nem mondom. - majd felém nyújtotta a füzetet. Az új szerzeményemmel el voltam foglalva egy ideig.
- Azta ez tök jó. - adtam vissza neki a füzetjét.
- Köszi. - mosolygott.
Ezután valószínűleg elaludtam mert arra keltem fel hogy a hangosbemondóban azt hallom: Köszöntjük kedves utasainkat Los Angelesben.
- Hééj. Hahóó. - Keltegettem Lettát ugyanis hozzám hasonlóan ő is bealudt. - Megérkeztünk.! - kiáltottam.
- Ijj komolyan? - kérdezte.
- Ahham. Keressük meg anyát, szálljunk le, keressük meg a csomagjainkat, és irány a Palm Woods.
- Iggeeeeeeen. - kiáltott Letta hosszan elnyújtva az "e"-t
Letta szemszöge
Mikor leszálltunk a repülőről azt hittem hogy egy örökké valóságig fog tartani a ki út, olyan lassan haladt a sor és olyan sokan voltak.
- El sem hiszem, végre kiértünk. - kiáltottam Zoeynak.
- Hát azt én sem.- válaszolta.
- Na gyerekek befelé a kocsiba, a sofőr már ideges. - szólt anya.
- Rendben, megyünk. - mondta Zoey, majd a karomnál fogva húzni kezdett.
Egész úton a nagy belépőmet terveztem. "Belépek, ő ott ül az egyik fotelban. Észrevesz, elindul felém majd finoman magához húz és megcsókol." Az álmodozásomat Zoey zavarta meg azt mondta hogy megérkeztünk csak én nem figyeltem oda ezért meglökött.
- Mivaan? - kérdeztem.
- Megérkeztünk.! - válaszolta.
Nem az nem lehet. Ilyen hamar. Még nem készültem fel igazán kanyaroghattunk volna még pár órát. Végül Zoey anyukája szolt rám hogy száljak ki a kocsiból mert a csomagok nem fognak maguktól a szobába repülni. Ohh.. Nagyszerű, szóval ha meglát úgy fogok kinézni mint egy málhás ló.
- Mi a baj? - kérdezte Zoey ijedten amikor rám nézett.
- Semmi csak nem akarom hogy így meglásson.- mondtam.
- Hogy ÍGY? - nézett értetlenül.
- Hát így felpakolva meg utazós ruhába. - szomorkodtam.
- Először is. Ez a te hibád hogy ennyi cuccot hoztál. Másodszor mi bajod van az "egyen pólónkkal" ? Harmadszor pedig az sem biztos hogy ott lesznek és hogy találkozunk velük.- fejezte be mondanivalóját.
- Először is. Köszi. Másodszor. Semmi csak azért elég furán nézhetünk ki. Harmadszor. Amilyen szerencsénk van tuti hogy össze futunk velük.- válaszoltam meg a kérdéseit.
- Te tudod. - intézte le a dolgot.
Átmentünk a kapun majd anya elrendezte a szobát. Én egy eltévedt pillantást vettettem a medencére. És abban a pillanatban megláttam őket mind a négy tagját az imádott bandámnak. Nem tudtam másra nézni csak rájuk. Messziről úgy tűnt valamin nagyon elszórakoznak. Jaj csak észre ne vegyenek. Vagy ezzel már elkéstem?..
James szemszöge
Már nem is tudom min nevettünk annyira, amikor teljesen véletlenül a kétszárnyú ajtó felé néztem. És akkor megláttam "Álmaim nőjét" Teljesen oda voltam érte, és mivel én láttam meg legelőször enyém az elsőbbség. Örültem magamban.
- Hé skacok most láttam meg álmaim nőjét a kapunál és vele egy másik szőkét is, nem köszönünk nekik oda? - kérdeztem.
- Ne már, megint te láttad meg először a "jócsajokat" ez nem ér. - mérgelődött Carlos.
- Na akkor most megyünk vagy nem? - kérdezte Logan miközben felállt.
- Indulás. - intett Kendal.
Elindultunk tudtam hogy ha azt akarom hogy Carlos és Logan ne csapják le a kezemről, már a belépőmnek ütősnek kell lennie.
- Sziasztok csajok. - karoltam át őket hátulról majd rákacsintottam a vörösre.
- Vedd le rólam a kezed.- mondta a "nőm"
- Uhh, valaki igen rossz kedvében van. - mondtam neki majd rámosolyogtam.
- Ha jót akarsz magadnak inkább vedd le róla a kezed. - mondta a szőke.
- Hát jó legyen. - léptem hátra és most már szemben voltak velünk a csajok.
- Én James vagyok. Ők itt pedig... - mondtam majd félbeszakítottak.
- Logan, Kendal, és Carlos. Igen igen tudjuk. - monda unottan a kis szöszi.
- Héj. Mivan?? Ti ismertek minket és még egy rajongói üdvözlést sem kapunk. Ez szép. - mondtam sértődötten.
- Ahj, ne már. Mert van egyáltalán olyan valaki itt aki ujjongva sikítozva rohanna felétek. Hahó ti csak egy vagytok a sok közül itt pedig mindenki híres szeretne lenni.
- Hmm.. igazad van. - szólalt meg Logan.
- Szóval a mi nevünket már tudjátok, de a ti nevetek mi is? - kérdezte Kendal.
- Ohh, bocsánat. Az én nevem Zoey. - mutatott magára a szöszi.
- Az én nevem pedig Letta. - mondta a vörös barátnőm.
- Nagyon szép nevetek van. - mondta Logan.
- Köszönjük.- mondtuk kórusban.
Zoey szemszöge
- Fiúk nagyon örültem, vagyis örültünk a találkozásnak, de most sajnos mennünk kell. - mondtam mert Letta kicsit lefagyott.
- Értettük. Hát örültünk a találkozásnak. Remélem hogy majd még össze futunk.- búcsúzott Kendal.
- Sziasztok. - köszöntem kettőnk helyet.
Hát ez elég könnyen ment.
- Na milyen volt? - kérdeztem Lettát.
- Elképesztő. - mondta. - Bár kicsit máshogy képzeltem de így is jó volt. - fejezte be, és az arcán ott volt a letörölhetetlen vigyor.
- Amúgy eléggé rád mászott James. Nem vetted észre? - kérdeztem tőle.
- De igen. Jaj nekem Logan kell. Mi lesz ebből? Ugye majd segítesz? - kérdezte félve
- Nyugodj meg. Persze hogy segítek.- nyugtattam.
- Köszi. - ugrott a nyakamba.
- Igazán nincs mit. - mosolyogtam rá mikor már elengedett. - Gyere menjünk és pakoljuk ki a legfontosabb cuccainkat hogy kicsit otthonosabbá tegyük a helyet. És persze anya is vár már minket. Meg most hogy eszembe jutott anya kezdek éhes lenni. - nevettem el magam.
- Én is éhes vagyok már. - mondta majd a hasára tette a kezét.
- Akkor menjünk. - mondtam.
